Az adatok azért fontosak, hogy a tudósok meg tudják jósolni, milyen hatással lehet a klímaváltozás erre a sarkvidéken élő fajra.

A rozmárok életmódja nagymértékben függ a tengeri jégtől, amely a globális felmelegedés miatt erősen visszaszorulóban van. Ezek az agyaras tengeri emlősök a jégtáblákra húzódnak ki, hogy ott pihenhessenek és nevelhessék fel kicsinyeiket, illetve hogy onnan induljanak táplálékszerző útjukra. Mindezt megnehezíti a szezonális tengeri jég olvadása.

Mint Rod Downie, a Természetvédelmi Világalap (WWF) vezető sarkvidéki tanácsadója a BBC News-nak elmondta: a nyári tengeri jég mennyisége évtizedenként 13 százalékkal csökken. Hozzátette: ennek következtében egyre több rozmár zsúfolódik össze a szárazföldön, ami megnöveli annak kockázatát, hogy a rozmárborjakat eltiporják, és a helyi táplálékforrások is kimerülnek.

A Természetvédelmi Világalap a sarki élet műholdas követésében járatos Brit Antarktiszkutató Intézettel (BAS) együtt indította el a Rozmárok az űrből elnevezésű projektet. A BAS régóta használ műholdas felvételeket a pingvinek, fókák, albatroszok és bálnák számlálására.

Az intézet szakértője megjegyezte, hogy a műholdas felvételek csak mostanában lettek elég nagy felbontásúak ahhoz, hogy a rozmárokat pontosan meg lehessen számolni.

A rozmárok megszámlálását önkéntesek végzik. A legalább öt évig tartó felmérés az atlanti alfajokra, valamint a Laptyev-tenger térségében élő állatok egy némileg elszigetelt csoportjára összpontosít. A becslések szerint mintegy 30 ezerre tehető az atlanti rozmárok száma.

Jelenleg nincs tervben, hogy a projekt keretében megpróbálják megszámolni a rozmárok csendes-óceáni alfaját, amely mintegy 200 ezer egyedből állhat.

Downie elmondta, hogy az atlanti rozmárok sokkal nagyobb területen szóródnak szét, ezért ebben a kutatásban rájuk összpontosítanak, más sarkvidéki kutatócsoportok viszont a csendes-óceáni alfajjal foglalkoznak majd.